Szeptember 9-én Natalia Oreiro és Ernesto Alterio interjút adott a Perfil magazinnak, amelyben az Infancia Clandestina filmmel kapcsolatosan tettek fel nekik kérdéseket, illetve arról érdeklődött tőlük az újságíró, hogy miképpen látják a mai helyzetet, azokét a gyerekekét, akik előtt még ott a jövő, a felnőtté válás...

Az Infancia Clandestina bemutatja egy 12 éves fiú történetét, aki egy gerillának a gyermeke. A színésznő azt mondja, hogy ma már demokrácia van, így azt szeretné, ha Merlín saját maga választhatná meg, milyen életet szeretne magának, maga dönthessen mindenben, legyen szó az ideológia kérdéséről, vagy bármi másról.

Pasolini egyszer azt mondta: "Mindig fizettem, és kétségbeesetten vártam, mikor lesz vége mindennek." Az olasz filmrendező kijelentése kitűnően összefoglalja mindazt, amit a film karakterei éreznek, és átélnek a katonai diktatúra idején Argentínában. Benjamin Avila a filmnek a rendezője, aki képes volt a történelem karaktereit mozgatni a filmvásznon. A gerilláknak a fia az édesanyjával tűnt el; a 12 éves fiú Juan, akinek be kell illeszkednie a társadalomba, iskolába kell járnia, mint bármelyik másik gyereknek, és új barátokat kell szereznie, de erre csak akkor lehet képes, ha új személyazonosságot kap, így lett a neve Ernesto. Otthon pedig nap mint nap azzal kellett szembesülnie, hogy a lőszerek ott vannak a szeme előtt, és a fegyverek csak karnyújtásnyira tőle, a harcokat pedig előtte szervezik meg.
A főhőst (Juan) Teo Gutiérrez Romero alakítja, édesanyját (Charo) Natalia Oreiro, míg édesapját (Daniel) César Troncoso. Az életre pedig a nagybácsi készíti fel (Beto), akit Ernesto Alterio alakít. Különféle tanácsokkal látja el a fiút, hogy miként közeledjen az osztálytársa, María felé, akibe beleszeretett.

A Perfil magazin interjút készített Natalia Oreiróval, és Ernesto Alterióval, akik sok kérdésre szívesen feleltek. "A történet egésze, a benne szereplő gyerekek... mindenkire hatnak, az összes emberre, de 50-50 arányban, mert az egyik fele az embereknek képes azonosulni a karakterekkel, képesek ugyanazt átélni, amit ők, de a másik fele mindezt elítéli." - mondta Natalia. Ernesto, aki száműzetésben élt, azt mondta: "Nekik, tudniillik a karaktereknek, fontos az, hogy teljes legyen az életük, fontos volt, mert még gyerekek voltak, és ez a jövőjük szempontjából nem elhanyagolható tényező." - Oreiro hozzátette: "Igen, az ő élete veszélyben forgott, de a gyerekei biztonságban voltak."
- Kockázatot vállalni az életben, úgy, hogy van gyermeked, de ez nem ugyanakkora kockázattal, veszéllyel jár a gyermek számára is?
Natalia: Nehéz elgondolni egy másik kontextusát a valóságnak. Ma ez egy elképzelhetetlen helyzet, ugyanis az emberek felkészültek egy másik lehetőségre. A demokrácia útját járjuk, ezért vitázunk. Ez egy nagyon összetett dolog.
- Mind a ketten szülők vagytok. Törekedtek arra, hogy egy ilyen helyzetben a gyerekeitek azt gondolják, mint azok a katonák?
Natalia: Nagyon nehéz elképzelni, hogy mit tenne az ember bizonyos helyzetekben. De ma már tudjuk, hogy ez így nem működik, nem működött. Azt hitték, lehet így tenni, lehet így elérni valamit, de nem működött.
Ernesto: A film, és a valóság: a körülmények mások voltak ugyan, de sok mindent megtapasztaltam akkoriban gyerekként, és nagyon fontos szerepet játszottak a későbbi életem folyamán, ebben a filmben is. Cannes-ban egy kisebb hullám kapott el, Madridban rájöttem, hogy sokkal több minden vonatkozik rám, mint hittem volna.
Natalia azt mondta, hogy: "a film elmeséli, hogy mi történik akkor, ha egy gyermeknek van titkos élete". Természetesen vannak, akiknek ez tetszik, és vannak, akiknek nem. Natalia hozzátette, hogy különféle könyveket olvastak, és egyéb filmeket is néztek ezekből az időkből.
- Melyek voltak ezek? Miket láttatok, és olvastatok?
Natalia: Nietos dokumentumfilmeket néztem, illetve azokat a könyveket mind elolvastam, amelyeket a rendező adott nekünk.
Ernesto: Két könyv volt fontos nekem. Az egyik Eduardo Astiz: Lo que mata de las balas es la velocidad című műve volt, illetve Cristina Zuker, de nem emlékszem könyvének címére már... Ez a könyv a testvérének történetét meséli el, aki minden áldott nap szembesült ezzel, ami akkoriban zajlott. Fontos volt, a film szempontjából, hogy a filmben képesek legyünk mindezt átadni. Továbbá később egy oktatógyakorlatot is folytattunk egykori gerillákkal, ők mindent megosztottak velünk, amire csak szükségünk lehetett a film során, nagyon segítőkészek voltak, együttműködőek.
- Mit szólnátok, ha holnap a gyerekeitek katonának szeretnének állni?
Natalia: Én úgy érzem, hogy meg kell adni, hagyni a szabadságot a gyerek nevelésében, a szabadságot minden téren biztosítani kell, hagyni, hogy ő maga dönthesse el, mi szeretne lenni, mit szeretne követni, válassza ki mindezt saját maga. Nyilvánvalóan a gyerek mindig azt nézi, hogy a szülei miként viszonyulnak az egyes dolgokhoz, így találja meg önmagát is. Mindent lát, mindent, és mérlegel. Nekem a szüleim teljes mértékben megadták a szabadságot, nem vezettek engem sem vallásilag, sem ideológiailag, és sehogy máshogy. Érzelmileg, és intellektuálisan is sok szabadságot kaptam tőlük. Sok dolog van, amiben nagyon hasonlóan gondolkozunk, de legalább ennyi, amiben különbözünk.
Ernesto: Nem akarom irányítani a lányomat, nem akarom, hogy ő kövessen engem, azt szeretném, ha saját maga lelné meg önmagát, mert ez az út csodálatos.

forrás: perfil.com

Ugyanazon a napon, múlt héten, csütörtökön, szeptember 6-án a Terra Tv is megkérdezte Nataliát az új filmről (Infancia Clandestina), amelynek az argentin premiere ebben a hónapban lesz, 20-án. Natalia beszélt a karakteréről, a filmnek a történetéről, az elkövetkezendő terveiről, és az anyaságról. Az interjúban Natalia megerősítette a hírt, miszerint idén novemberben részt fog venni a szentpétervári filmfesztiválon. "Fogok énekelni novemberben egy fesztiválon Szentpétervárott, ahová még egy évvel ezelőtt hívtak meg." Így azt is tudni lehet, hogy Oroszországban fogják megünnepelni Merlín születésnapját. Megkérdezték tőle, hogy izgatott-e, ideges-e, azért, hogy most ismét énekelni fog? Erre azt felelte, hogy: "Igen, nagyon. De ez nem a saját showműsorom, hanem a fesztiválnak a része. Ez csak egy alkalom, hogy ismét találkozzak a rajongókkal." Végül röviden szóba került a Wakolda és a Lynch is. Az interjút pedig az alábbi videóban láthatjátok.

forrás: terra.com.ar; YouTube.com/NataliaOreiroCZ

Ezúttal a Ciudad készített vele interjút ugyanazon a napon, még a múlt héten, csütörtökön (szeptember 6.), amelynek részletét az alábbi videóban is megtekinthetitek miután magatok is olvastátok a ciudad.com.ar által közzétett interjút.

- Nagyon elkötelezett voltál a film iránt. Hogyan érezed magad?
- Nagyon boldog vagyok, mert az Infancia Clandestina egy nagyszerű film, és ezt támasztja alá az, hogy Cannes-ban is nagy kritikai elismertségre tett szert. Hamarosan pedig a San Sebastian, illetve a Toronto Filmfesztiválon is bemutatásra kerül. Az én karakterem a főhős édesanyja, Charo szerepében. A film sikeréhez César Troncoso is közrejátszik, hiszen ő nagyon jó színész, aztán ott vannak a többiek: Ernesto Alterio, Teo Gutierrez. Ez a film megeleveníti a különféle érzéseket, érzelmeket, az egyes eszméket, és a hitet az álmokban a küzdelmek közepette.
- Említetted, hogy Cristiana Banegasra mindig felnéztél, segített a munkádban?
- Mindig mélyen csodáltam Cristina munkásságát, sokat volt képes adni. Úgy, mint rendező is nagyszerű ember, finoman terelgeti a kezdőket, nagy alázattal. Fontos ez, hiszen ő alakítja az édesanyám a filmben, és van egy közös, jelentős jelenetünk, amikor a két karakter közös vonásai is megmutatkoznak. Ez egy 8 perces jelenet, amikor én nagyon hevesen teszek neki különféle szemrehányásokat... sokat segített nekem a próbák alatt. Együtt néztük a filmet a végén, amikor elkészült, és nagyon izgatottak voltunk, mind a ketten, miképpen sikerült. Azt hiszem, jól.
- Charo szerepében visszatértél úgy, mint énekesnő Ricardo kíséretében. Nyomás alatt voltál?
- A karakter, Charo énekel egy dalt, ezalatt Ricardo valóban gitározott. Jelentősége van a filmben ennek a résznek, és nem úgy álltam hozzá, mint egy énekes, hanem, mint egy nő, aki 1979-ben a kilátástalanság közepén előáll egy dallal a társainak.
- 2011-ben a film díjat nyert a San Sebastina filmfesztiválon. Reménykedsz több díjban is?
- Az embereket megérintik az egyes filmek, a kérdés az, mi történik velük akkor, amikor nézik az egyiket, és a másikat. Cannes-ban csodálatos volt a közönség. Ők nem élték át ezt az időszakot, ami ekkor Argentínát uralta, de mégis képesek voltak magukat azonosítani a szereplőkkel, a jelenetekkel, és átélték a történetet, izgatottak voltak, hogy mi fog történni. Aztán pedig itt van a többi fesztivál, aminek nagyon örülök, hiszen ez fantasztikus dolog, ezáltal még több emberhez képes eljutni, még több forgalmazó dönt úgy, hogy neki is kell. Igen, kell jutalmazni a továbbiakban is a filmet, mert úgy gondolom, ez egy nagyon szép, és jó film.
- Éppen véget ért egy filmjének forgatása, mi volt ez?
- Wakolda. A múlt hónapban ért véget a felvétel, amely Lucía Puenzo regényén alapul. Barilochéban játszódik, és egy német háborús bűnös történetét meséli el, akit Josef Mengelének hívnak. Azt hiszem, 2013 közepén fogják bemutatni.
- Folyamatosan dolgozol Kolumbiában, igaz? Visszatérsz utána Argentínába?
- Igen, egy hónap múlva fogok visszatérni a Lynch második évadának felvételeihez. Ezekben a napokban viszont még az Infancia Clandestina reklámozásán kell dolgoznom. Még néhány fejezet van hátra a Lynchből, és utána visszatérek ide, Argentínába.
- Az El Trece csatorna által új telenovellába vágtad a fejszéd Adrian Suár oldalán, már elkezdődött valami előkészület?
- Már olvasgatom a forgatókönyvet. Nagyon boldoggá tettek az első fejezetek, és nagy várakozással tölt el az új projekt. Nem tudok sokat mondani, csak annyi, hogy ez egy romantikus komádia. Sokat fogunk nevetni, Adrian elég vicces ember úgy egyébként is, de bízom benne, hogy a nézők is hozzánk fognak csatlakozni, és együtt fogunk nevetni.
- És hogy van Merlín? Pelenkát cseréltél ma már?
- A pelenkákat örökké cserélni kell (nevet). Nagyon boldog, ahogyan én is: elviszem magammal mindenhova.

forrás: ciudad.com.ar; YouTube/NataliaOreiroCZ

Ahogyan arról korábban írtam, szeptember 3-án (hétfőn) volt egy sajtótájékoztató az Infancia Clandestina filmet illetően, amelyen Natalia is jelen volt. Egy hosszú kék ruhát viselt, hullámos haját kiengedte, de oldalt két-két tincs be volt fonva, és hátul összekötve. Még mielőtt elindulhatott volna a Village moziba, a háza előtt várt rá néhány rajongója, és arra is volt ideje, hogy köszöntse őket, átvegye a neki szánt ajándékot, és közös képet is készítsen vele. Ezeket a képeket itt is megtekinthetitek! Kattints rájuk a teljes méretért!

forrás: venenososdesiepmre.piczo.com; Twitter.com/IClandestina

Két videót is megnézhettek, amelyek még a múlt héten kedden (szeptember 4.) készültek az Infancia Clandestina premier előtti vetítésén. Az argentin TV Pública élőben közvetített.

forrás: YouTube.com/TvPublicaArgentina

Natalia Oreiro szeptember 4-én kedden jelen volt férjével az Infancia Clandestina premier előtti vetítésén Buenos Aires egyik mozijában, a Multiplex Belgadoban. A vetítésre 20:30-kor került sor. A hivatalos premier csak szeptember 20-án lesz. Natalia a premieren többek között azt mondta, hogy: "Amikor Benjamin megmutatta nekem a forgatókönyvet, akkor először félelmet éreztem. A félelmnek pedig két oka volt, az egyik az, hogy szinte lebénultam, a másik pedig a vágy, hogy képes leszel megcsinálni. Ezt az utat választottam."
Az alábbi képek a nataliaoreiro.com oldalról származnak, továbbá egy 15 képből álló galériát tekinthettek meg, amelyet ismét a teleshow.infobae.com állított össze: KATT.

forrás: nataliaoreiro.com; teleshow.infobae.com