A napokban (május 16-27.) vette kezdetét a 65. Cannes-i filmfesztivál, amelynek Nanni Moretti az elnöke. A Rendezők Kéthete (Quincena de Realizadores) által kiválasztott filmek listáját április 25.-én tették közzé. Ebben a listában Natalia egyik mozifilme is helyet kapott, melyet tavaly forgattak Buenos Airesben. Az argentin Clarin magazin is erről számolt be internetes lapján, ugyanis ezt a filmet - amelynek a címe Infancia Clandestina (Gyermekkor a föld alatt) - a mai napon fogják bemutatni a filmes rendezvényen!

"Ha nem lennék színésznő, akkor biztosan őrült volnék!" - nyilatkozta Naty.

"Fantasztikus élmény. - mondja Naty a Clarin magazinnak - Figyelemmel kísérni a filmnek a folyamatát. Kezdetben beleszeretsz a forgatókönyvbe, a karakterbe, amit a vásznon megjelenítesz, azután elkezdődnek a forgatások, jönnek az egyes érzelmek, amelyek ebben a filmben különösen erősek..."
Natalia nem válhat feszültté a kameráktól, hiszen szinte nap mint nap együtt kel és fekszik velük, de most mégis izgul, hogy milyen lesz a bemutató.
"Ott lenni Cannes-ben ilyen alkalomból, csodálatos. Valamiért kiválasztottak, értékelik a munkád, bekerültél. Valamint, mint filmkészítő egyenesen szembekerülsz a nagy nyilvánossággal." - nyilatkozta a rendező (Benjamin Avila).

A továbbiakban elolvashatjátok a rövid interjút Natyval és a rendezővel, Avilával, aki egyben a forgatókönyvíró is.

A diktatúra egyaránt ismeretes Argentínában, és Franciaországban. Milyen véleménnyel vagy a filmről?
Natalia: Benjaminhoz ez nagyon közel áll, és eléggé személyes téma a számára; olyan ez, mint egy univerzális történet, ami a diktatúrára kiterjed. Nekem ez szintén egy szerelmi történet, aki pedig nem érti, hogy miért, annak csak meg kell néznie, és megértheti: a babák, felnyitják a szemünk a szexualitásból, a föld alatti életből. A film mély tartalmú, van humora az egyes karaktereknek, de csak annyira, amennyire ez egy ilyen keretbe megengedett.
Avila: Hogyha el kell mesélnem a gyermekeimnek, akkor a rosszat nem fogom, csak azt, ami jó; miként emlékszem a barátaimra, a tengerre Kubában, miként éltünk akkor Argentínában. A történteknek a kellemetlen része, mindig kellemetlen és rossz marad, sötét, egy emlékeztető a múltra, és jövőre. Ez is egy élettörténet, egy kisfiú, aki szerelmes lesz egy ilyen helyzetben. Mi nem vagyunk drámaiak, amikor beszélünk róla, azok vannak drámai helyzetben, akik minket hallgatnak. Ebben az értelemben ez egy rossz film, mert azt mondják, hogy mindig meg kell lennie a drámaiságnak.
Natalia: A remény halt meg utoljára, mindvégig biztosak voltak a tetteikben. Én 1977-ben születtem, tudom, mi történt a távolban, tudom milyen az, amikor csak a remény van, más semmi. Egy anya nem gondolhatja, hogy csak a helytelent fogod cselekedni, vagy, hogy azt, ami jó. Ezt nem lehet tudni, a jelen a tiéd.
Avila: Ők nem látták a történelmet, a pillanatokat. Ennek van humora, akárcsak a valóságnak, emlékszem, amikor édesanyám a játékokkal csalogatott, hogy egyek. Sok gondolatot indít meg: hogyan fogsz egy olyan filmen nevetni, amelyben eltűnt személyek vannak? Én mindent megértettem, ott voltam, a történelem ez már, a félelem és a terror. Most már tudunk róla beszélni, de akkor, egész idő alatt vártunk az ablak mögött, mert a veszély ott volt. [...] Egész idő alatt a félelem volt az, ami uralkodott.

Hogyan készültél az anyukáddal és a rendezővel a szerepedre?
Natalia: Nem szeretek utánozni. Nem édesanyámat játszottam, hanem inkább az ő szellemét alakítottam. Csatlakoztam a barátokhoz, hogy átjárjon minden kapcsolat a világban és az érzésekben, az álmokban egyaránt. Hogy tudjak azonosulni a szereppel. [...] Nagyon sok könyvet elolvastam, hogy tisztában legyek annak a kornak a szellemével, ezt mindenki tanusíthatja (nevet). Oh, és még pár kilót is felszedtem a forgatások alatt.

Egy édesanyát alakítottál, de még nem voltál állapotos...
Natalia: Nagy kihívás volt a számomra anélkül, hogy anya lettem volna. De később, a Mi primera boda forgatásakor már teherbe estem. Innentől kezdve teljes erővel dolgozni kezdtünk. [...]

Miért őt választottad?
Avila: Kezdetben olyat igyekeztem keresni, aki teljesen hasonlít fizikailag, aztán ezt elvetettem.. majd, amikor találkoztam Natyval, akkor minden kétségem eloszlott, mert láttam róla pár fényképet is, és egy az egyben olyan volt, akit a szerepre akartam.

forrás: clarin.com

Kétség sem fér hozzá, hogy az uruguayi ifjú hölgyről van szó, nemcsak mint "Xuxa Paquitája", hanem mint "Szuper Paquita" a "Három Amerikából".

Natalia Marisa Oreiro Iglesias (16) emlékezett a Johnson & Johnson reklámra a kiskutyával, a mi uruguayi lányunk Xuxa házában most már több, mint volt, hiszen Xuxa kísérője a kontinensen. Nyolc ország lánya maradt hátra: Amerikai Egyesült Államok, Ecuador, Bolívia, Guatemala, Panama, Paraguay és Costa Rica. Ebben az évben Natalia, a szülei beleegyezésével Xuxával szerződés formájában egységet alkotott, mindamellett egy FIAT 147 büszke tulajdonosává vált.
A fiatal lány, aki Uruguayból jött nagyon nyílt és szerelmes természetű, csintalan, kamasz és elbűvölő, akivel egy élvezet beszélgetni. Nagyon érett a korához képest, vidám, szimpatikus és aranyos teremtés. 1977. május 19.-én született a Bika jegyében. A tanulmányait a 26. számú Középfokú Leányiskolában folytatta. Tetszett neki, hogy sokat kell tanulni, bár nem volt elfogult néhány tantárgy iránt. A kabalái plüss medvék voltak, rajongója a Rampla Juniorsnak, és a magassága 170 cm. "Nem hiszem, hogy ezzel a magassággal képes leszek modellkedni." - mondta szimpatikusan, miközben gyönyörködik a választékos fogásokban a Complejo Hotel Oceanía éttermében, az Amadeusban.
Édesanyjának a neve Mabel, édesapját Carlosnak hívják, és Adriana (20) a nővére. Annak ellenére, hogy az állatok elbűvölik őt, nincs neki egy kis kedvence sem. Hét évig tanult angolul, Jeams Dean és Marilyn Monroe varázsolja el őt, és a lasagna étel elfogyasztásában leli egyik örömét. Szereti a piros színt extravagáns ruhákban, és szeret táncolni La Locomotive zenéjére. A szemei zöldek és Brazo Oriental negyedében él. Zenei ízlésének tekintetében elmondható, hogy mindent kedvel, ami jó, de a Beatlesnek és Elvis Presleynek kimondott rajongója, mindenfélére táncol a környéken és az iskolában egyaránt.

- Milyen az álmaid ideális fiúja?
- Olyasvalaki, mint Ricky Martin.
- Sok reklámot készítettél már, igaz?
- Így van. 13 éves voltam az O.B felvételekor. Ebben az évben készült a Midol is. A második évben 14 éves voltam, amikor felvételre került a Sylavapen color, és még mások a Knorr levesek számára. Később egy Lady Ramington reklámban szerepeltem, majd a Conaproleban, a Sanidor lineal és az Audio Video számára is készült reklám...
- Tele vagy pénzzel?
- (nevet) Nem, nem egészen.
- Értékesnek gondolod magad attól, ahogy a reklámokban kifestenek?
- Nem gondolom magam sokkal kevesebbnek anélkül sem, de csillag vagy híresség sem vagyok. Én Natalia vagyok.
- Mi az, amit a legjobban szeretsz csinálni?
- Utazni, de... nem hiszem, hogy sor kerül rá sokszor a jövőben, tekintve a helyzetemet.
- Ki kísért el téged Buenos Airesbe az amerikai Miss Paquita találkozóra?
- A nővérem, Adriana és amellett 30 gyerek Xuxa rajongói táborából, ami engem minden pillanatban lelkesített, nagyon megindító volt és nem éreztem magam egyedül.
- Most, hogy 1993 "Szuper Paquitája" vagy, mit jelent ez az elért eredmény a te szakmai előremeneteledben?
- Ettől a jelentős győzelemtől még nem tértem magamhoz, de továbbra is követem az álmomat. Igen, ez nagyon jelentős az életem során. Én nem megyek vele, és táncolni sem fogok vele, képviselni fogom Xuxát, amiben megállapodtunk, például akkor, amikor Michael Jackson Buenos Airesbe jön. Bár most mondták nekem, hogy az év folyamán magával visz, és bekerülök a háttértáncosok közé. Az igazság az, hogy nagyon szeretnék Xuxával táncolni.
- A szüleid mit gondolnak erről az egészről?
- Megőrülnek. Elegendő a szokásos, hiszen két és fél éve a televízióban szerepelek és reklámokat gyártok... emellett nem törődök a tanulmányaimmal. Mindig azt mondják nekem, hogy csináljam azt, amit szeretnék, de sorrendben az életben... Én ugyanezt mondtam, amikor megnyertem a Xuxát; elvitt a hajóján, mellette ültem, és mondtam, hogy ezentúl fegyelmezettebbnek kell lennem, még jobban viselkednem, mert azért megyek, hogy képviseljem őt.
- Gondolod, hogy a te 16 éveddel képes vagy ekkora felelősséggel megbirkózni és se nem többet, se nem kevesebbet képviselni, mint Xuxa?
- Igen, igen, igen. Én nem vagyok se gyerekes, se éretlen a koromhoz képest. Buenos Airesben nyolc bíró különféle próbáknak tett ki. Három napon keresztül voltunk a vita tárgyai a többiekkel, beleértve az öltözékeket és a beszélgetéseket. Ugyanezt Xuxa is megkérdezte sok más mellett. Egy igazi riporter volt.
- Amikor említették a neved és országod, mint győztes, mit éreztél a szívedben és a testedben?
- Sok mindent. Először remegni kezdett a lábam, nem sírtam, mert nem vagyok sírós típus, izgatott lettem, mert a rajongók éljenezni kezdtek "Uruguay, Uruguay"... Megindító volt.
- Változol, ki fog alakulni, mivé, mind gondolkodásban és érzelemben...
- Xuxa is erről kérdezett engem, de nem, a személyiségem nem fog változni.

forrás: http://historico.elpais.com.uy/suple/sabadoshow/11/08/27/sshow_588715.asp;
képek: historico.elpais.com.uy; nataliaoreiro.cz

iSAJÁT FORDÍTÁS!