A napokban (május 16-27.) vette kezdetét a 65. Cannes-i filmfesztivál, amelynek Nanni Moretti az elnöke. A Rendezők Kéthete (Quincena de Realizadores) által kiválasztott filmek listáját április 25.-én tették közzé. Ebben a listában Natalia egyik mozifilme is helyet kapott, melyet tavaly forgattak Buenos Airesben. Az argentin Clarin magazin is erről számolt be internetes lapján, ugyanis ezt a filmet - amelynek a címe Infancia Clandestina (Gyermekkor a föld alatt) - a mai napon fogják bemutatni a filmes rendezvényen!

"Ha nem lennék színésznő, akkor biztosan őrült volnék!" - nyilatkozta Naty.

"Fantasztikus élmény. - mondja Naty a Clarin magazinnak - Figyelemmel kísérni a filmnek a folyamatát. Kezdetben beleszeretsz a forgatókönyvbe, a karakterbe, amit a vásznon megjelenítesz, azután elkezdődnek a forgatások, jönnek az egyes érzelmek, amelyek ebben a filmben különösen erősek..."
Natalia nem válhat feszültté a kameráktól, hiszen szinte nap mint nap együtt kel és fekszik velük, de most mégis izgul, hogy milyen lesz a bemutató.
"Ott lenni Cannes-ben ilyen alkalomból, csodálatos. Valamiért kiválasztottak, értékelik a munkád, bekerültél. Valamint, mint filmkészítő egyenesen szembekerülsz a nagy nyilvánossággal." - nyilatkozta a rendező (Benjamin Avila).

A továbbiakban elolvashatjátok a rövid interjút Natyval és a rendezővel, Avilával, aki egyben a forgatókönyvíró is.

A diktatúra egyaránt ismeretes Argentínában, és Franciaországban. Milyen véleménnyel vagy a filmről?
Natalia: Benjaminhoz ez nagyon közel áll, és eléggé személyes téma a számára; olyan ez, mint egy univerzális történet, ami a diktatúrára kiterjed. Nekem ez szintén egy szerelmi történet, aki pedig nem érti, hogy miért, annak csak meg kell néznie, és megértheti: a babák, felnyitják a szemünk a szexualitásból, a föld alatti életből. A film mély tartalmú, van humora az egyes karaktereknek, de csak annyira, amennyire ez egy ilyen keretbe megengedett.
Avila: Hogyha el kell mesélnem a gyermekeimnek, akkor a rosszat nem fogom, csak azt, ami jó; miként emlékszem a barátaimra, a tengerre Kubában, miként éltünk akkor Argentínában. A történteknek a kellemetlen része, mindig kellemetlen és rossz marad, sötét, egy emlékeztető a múltra, és jövőre. Ez is egy élettörténet, egy kisfiú, aki szerelmes lesz egy ilyen helyzetben. Mi nem vagyunk drámaiak, amikor beszélünk róla, azok vannak drámai helyzetben, akik minket hallgatnak. Ebben az értelemben ez egy rossz film, mert azt mondják, hogy mindig meg kell lennie a drámaiságnak.
Natalia: A remény halt meg utoljára, mindvégig biztosak voltak a tetteikben. Én 1977-ben születtem, tudom, mi történt a távolban, tudom milyen az, amikor csak a remény van, más semmi. Egy anya nem gondolhatja, hogy csak a helytelent fogod cselekedni, vagy, hogy azt, ami jó. Ezt nem lehet tudni, a jelen a tiéd.
Avila: Ők nem látták a történelmet, a pillanatokat. Ennek van humora, akárcsak a valóságnak, emlékszem, amikor édesanyám a játékokkal csalogatott, hogy egyek. Sok gondolatot indít meg: hogyan fogsz egy olyan filmen nevetni, amelyben eltűnt személyek vannak? Én mindent megértettem, ott voltam, a történelem ez már, a félelem és a terror. Most már tudunk róla beszélni, de akkor, egész idő alatt vártunk az ablak mögött, mert a veszély ott volt. [...] Egész idő alatt a félelem volt az, ami uralkodott.

Hogyan készültél az anyukáddal és a rendezővel a szerepedre?
Natalia: Nem szeretek utánozni. Nem édesanyámat játszottam, hanem inkább az ő szellemét alakítottam. Csatlakoztam a barátokhoz, hogy átjárjon minden kapcsolat a világban és az érzésekben, az álmokban egyaránt. Hogy tudjak azonosulni a szereppel. [...] Nagyon sok könyvet elolvastam, hogy tisztában legyek annak a kornak a szellemével, ezt mindenki tanusíthatja (nevet). Oh, és még pár kilót is felszedtem a forgatások alatt.

Egy édesanyát alakítottál, de még nem voltál állapotos...
Natalia: Nagy kihívás volt a számomra anélkül, hogy anya lettem volna. De később, a Mi primera boda forgatásakor már teherbe estem. Innentől kezdve teljes erővel dolgozni kezdtünk. [...]

Miért őt választottad?
Avila: Kezdetben olyat igyekeztem keresni, aki teljesen hasonlít fizikailag, aztán ezt elvetettem.. majd, amikor találkoztam Natyval, akkor minden kétségem eloszlott, mert láttam róla pár fényképet is, és egy az egyben olyan volt, akit a szerepre akartam.

forrás: clarin.com