2013-11-01_RevistaMiradas-a.png
Reklámmodell, a telenovellák királynője. Három stúdióalbum szerzője, amelyekkel beutazta Amerika, Európa és Ázsia országait. Nemzetközi filmeknek a színésznője és vezetője, amelyek kacérkodnak az Oscarral. A recept? „Dolgozni.” – mondja Natalia Oreiro. Ez a feladat.

- A Solamente Vos a végéhez közeledik. Mit csinálsz ekkor és milyen lehetőséget kínál neked a jövő?
- A napi forgatás intenzív. Alkalmazkodtam, mert hét éve, hogy nem dolgoztam napi sorozatban. Sok órát követel, amikor hazaérek és Merlín alszik, tanulom a forgatókönyvet. Keveset alszom egy nap, de nagyon szeretem Aurorát, az én karakteremet és mindenek felett a pozitív visszhangot, amivel a komédia rendelkezik a nézők között, mert nekik kínáljuk az izgalmas pillanatokat. Adriánnal sokat szórakozom és nagyon meg vagyok vele elégedve, mert a visszatérésem a TV-hez ily módon következett be. Nyilvánvaló, hogy egy jó pillanatban léptem azért, hogy visszatérjek. Az év, ami jön teljesen visszafog térni a megszokott állapotra. 2013 eléggé sűrű volt, mert filmek kerültek bemutatásra, voltak fesztiválok, a Lynch sorozat forgatása, a telenovella, és sok más is. De a világ nem áll meg, és szerencsére egyéb dolgokat is csinálhatok, amelyeket kedvelek.

- Mint énekelni, például. Decemberben turnéra mész.
- Igen egy zenei turnéra, amelynek a neve Tour Hits. Azért megyek, hogy négy estét adjak Moszkvában és kettőt Lengyelországban. A múlt évben Szentpétervárra utaztam, mert kaptam egy felkérést, így rögtön próbálni kezdtem. Nagyon szeretek utazni ezekre a vidékekre. Azt gondolom, egy másik életben orosz voltam. Sok közös vonást érzek velük.

- És a családod veled utazik?
- Nem jönnek mindnyájan oda. De amikor visszajövünk, a szándékom az, hogy pihenjek és frissen, az év felében elkezdjek dolgozni az új projektemen, egy mozifilmen.

- A film Juana Azurduy életén alapszik?
- Igen. A forgatókönyv a kutatás, írás és javítás folyamatában van. A projekt egy személyes kutatásból kiindulva keletkezett, amikor a Canal Encuentronak vállaltam a Se dice de mí című műsor vezetését, és a részek egyikében a női jogokról esett szó, amikor kikötöttünk a történelem hősnőinél. Miután elkezdtem többet megtudni Juanáról, lelkesedni kezdtem érte. Egy időben az asszonyokat a házimunkába száműzték, de ő elhatározta, hogy kiáll harcolni a saját elképzeléseiért és földjéért, ami akkor a férfiak feladata volt. Egy jómódú középosztálybeli asszony volt, és mégis részt vett a csatában. Ez a varázs fogott meg engem, amiért filmet akarok készíteni Benjamín Avilával, az Ifancia Clandestina rendezőjével, akivel van egy nagyon jó kapcsolatom. Egy ambiciózus produkció, így feltételezzük, készen lesz az év végére.

- Az utolsó munkáid a moziban kapcsolatosak az élet nagyságával, miként a Wakolda és az Infancia Clandestina.
- Van egy elképzelésem az életről, és igyekszem ezt megvalósítani a munkáim kiválasztása során. A történelmet mindig a férfiak mesélik el, így a nézőpont mindig férfias marad. Sajnálatos, hogy egy férfitársadalmat követünk. Nagy hősnők, asszonyok voltak, akik jelentős dolgokat tettek, mégis megmaradnak a férfiak mögött. Mint színésznő, érzem az ő szerepük megmagyarázásának szükségességét, ahol az asszonyok beszélnek, szavaznak és döntést hoznak.  A Wakoldában Eva, az én karakterem, egy asszony, aki nehéz döntésekben ítélkezik, mint amikor kiteszi a saját lányát egy genetikai vizsgálatnak, de sok meggyőződéssel rendelkezik gondolkodásban és viselkedésben egyaránt.

- Ez a helyzet egy személyes tapasztalaton alapszik?
- Az én álláspontomnak kevés köze van ehhez. De van egy, amelyet látni, honnan indult. A nagyszüleim sok befolyással rendelkeztek, és az én mamám egy bátor asszony volt. Amikor kislány voltam, átköltöztünk Spanyolországba a szüleimmel, mert problémáik adódtak a megélhetéssel. Édesanyámnak be kellett fejeznie a középiskolát azért, hogy a fodrászatot tanulhassa. A harmincas éveiben járt, és esténként készült fel, hogy visszaadhassa a tudást, amit szerzett. Ez egy jelentős példa a számomra, mert mindig figyelembe veszem az álmaim, de alapvetően ez egy dolgozó ember helyzete. Munka nélkül nem vagy képes sokat tenni. Ezért zavar, amikor az asszony szerepe csak másodlagosan adott vagy, amikor elrejtik azokat a dolgokat, amelyeket ők valósítanak meg.

- Mit ünnepelsz az életben?
- Szeretem megünnepelni a születésnapokat, a tavasz napját és az évfordulókat. Meglepetés bulikat szervezek a barátaimnak. Véleményem szerint fontos ünnepelni. Egy választás az életben. Korán kelek, és amint van egy csodálatos nap, már okot ad az ünneplésre. Hálás vagyok mindenért, amit kaptam: van egy csodálatos családom, és hogy volt lehetőség azt választani, amit most is csinálok. Ahogy az egész világon, nekem is vannak gyenge napjaim és esetleg a hozzám közelállók sem rendelkeznek kellemes pillanatokkal, de ha optimista vagy, akkor az élet jobban viselhető el. Díszítem a karácsonyfát, kiteszem a cipellőket és a vizet a napkeleti bölcseknek. Most, hogy van egy fiam, ugyanez történik, még nagyobb odafigyeléssel. A munkám segít abban, hogy ne veszítsem el a belső gyermeki énem és Merlín is megújítja ezt az energiát.

- Neked megadatott az, hogy sok kedvedre való dolgot csinálj az életben. Mit gondolsz, miért történtek meg?
- Látom azt, amit szeretnék megtörténni velem, a szakmai és a személyes vonalon egyaránt. Elképzelem a helyet, ahol lenni szeretnék. Az aktuális házam Palermóban, például. 1998-ban fedeztem fel. Minden nap elmentem és láttam, addig, amíg észrevettem, hogy eladó. Egy másik történet, amikor a barátaimmal utaztam Uruguayba. Raffaella Carrá dalát rögtönöztük, énekeltem a „03 03 456”-ot. Még ugyanebben a hónapban hívtak, hogy énekeljem el ezt a dalt vele Itáliában! És a szerelemmel ugyanígy történt. Sok szeretetet adtam, amit szeretek tenni, és akkor láttam, hogy valójában ebben a helyzetben vagyok. Lehetséges, ezek csak a képzeletem játékai, de láttam a színeket, éreztem azokat az illatokat, amiket kedvelek, de elfelejtettem és idővel az élet meglepett engem azzal a helyzettel, amit már láttam magam előtt.

forrás:
scan: venenososdesiempre.com
fordítás: sweetly-naty.blog.hu

iSAJÁT FORDÍTÁS!

2013-11-01_RevistaMiradas.png

A Miradas magazin most ünnepli 10. születésnapját, és a novemberi számának címlapján Natalia látható!

forrás: venenososdesiempre.com

2013-10-18_LaGargantaPoderosa.png

Az egyik havi, kulturális magazin - La Garganta Poderosa - interjút készített Nataliával a hét folyamán, amelynek rövid összefoglalóját a hivatalos facebook oldalon is olvasni lehet tegnap óta:

Natalia nem hagyta magát manipulálni, mint egy tárgy a kirakatban, és nem engedte, hogy marketing célokra használják, mint egy terméket, mert ő úgy jött Argentínába, mint egy művész, aki mindeközben ellenszegült egy férfiak által irányított rendnek. Megannyi híresség között, akik képesek lennének a pénzért meghalni vagy ölni, ő talált magának egy helyet középen, és most arra használja fel ezt, hogy beszéljen, bár úgy tűnik, ez a terület tabu téma. Azt cselekszi, amit gondol, és azt gondolja, amit mond, még akkor is így van, amikor az abortusz vagy a képmutatás van soron. "Nem szeretném, ha legalizálnák az abortuszt..." - mondta Naty. Az interjú során nemcsak az abortuszról volt szó, hanem további kényes témák is szóba kerültek, mint például az emberkereskedelem, vagy különféle drogok, pl. marihuána legalizálása is.

forrás: Facebook.com/La-Garganta-Poderosa; lapoderosa.org.ar

2013-10-18_PlanetaUrbanoBackstage.png

Natalia a tegnapi napon (október 18.) fotózáson volt az argentin, Planeta Urbano magazin következő számában megjelenő cikkhez. A képeket Machado Cicala Morassut készíti. Egy kép is napvilágot látott még ezen a napon, amint a sminkasztalnál készülődik Natalia a fotózáshoz.

forrás: Twitter.com/paurey2

2013-10-11_Semanario.png

A tegnapi napon (október 11.) jelent meg a Semanario magazin legújabb száma, amelyben egy cikk foglalkozik Natalia Oreiróval, aki beszél az év végi és a jövőévi terveiről egyaránt. Szó esik a hónap elején megrendezett Cóndor de Plata díjátadóról, illetve Merlínről is.
A cikk a saját fordításomban olvasható.

>>> tovább a cikkhez

forrás:
scan: natyoreiro.com;
fordítás: sweetly-naty.blog.hu

Nuevo Diario az egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek interjút készítettek Nataliával a Condor de Plata díjátadón, október 7-én, és ezt most az alábbiakban olvashatjátok.

2013-10-07_CondorDePlata_b.png

"Boldog vagyok, ez a nagy estém!" - kezdte mondani Natalia Oreiro, néhány perccel azután, hogy megkapta a díját, és elindult beszélni a sajtóval. Távol a díjátadó termétől beszélt a hazai médiával, figyelmet fordítva mindenre.

Nuevo Diario: Miért választottad ki az Infancia Clandestina és a Wakolda felvételét nagyon komoly drámai szerepekkel, miközben téged vígjátékokban látni?
Naty: Mert elhatároztam a fejlődést félúton. Olyan szerepeket kerestem, amelyek nehéz helyzetbe hoznak és amelyek nyomot hagynak a személyiségemben, amelyek hozzájárulnak fejlődésemhez és amely által az emberek emlékeznek rám. Már nem vagyok az a lány a külvárosból, aki telenovellákban bukkant föl. Jó az, ha viszontlátom magamat a televízióban egy komédiában, de el fogom kezdeni keresni a drámai szerepeket a tévében. Már én játszottam moziban és ott látni magam nem volt rossz.
Nuevo Diario: Benjaminnak az édesanyját megalkotni a filmvásznon, feltételezem nagy felelősség.
Naty: Teljes mértékben! Ismertem Benjamint a felvételek előtt, és ismertem az ő történetét. Ő engem választott ki, hogy játsszam el az édesanyját, aki azután eltűnt. Nagyon szívszorító volt. Minden forgatás katartikus volt, amit az Infanciával csináltunk, mire véget ért, gazdagabbak lettünk. A forgatásnak a díszlete is árasztott magából bizonyos hangulatot. Nem tudom ezt jobban elmondani, de ezt éreztem.
Nuevo Diario: Az eltűntek és az Abuelas de Plaza de Mayo* nagyon közelről érintettek téged; neked van egy saját élményed, amit megemlítettél..
Naty: Igen, megtörtént ez velem, és nagyon fájt abban az időszakban. Van egy kapcsolatom az Abuelassal, mert náluk összegzésre kerül a kutatás azok iránt, akik nem rendelkeznek személyazonossággal és akiknél egyáltalában hiányzik a kilétük. Ez egy fáradhatatlan, csodálatra méltó és példamutató küzdelem. A kapcsolatom az Abuelas de Plaza de Mayoval örök.
Nuevo Diario: A Wakolda szintén magában foglal egy nehéz szerepet. Most választották ki, hogy képviseljen minket az Oscaron.
Naty: Hatalmas örömmel tölt el, Lucía Puenzo egy nagyszerű rendező, aki tudja, hogy mit szeretne. A felvételek előtt már minden képkockát tudott a fejében és csak ahhoz tartotta magát. Nagyon jó volt, hogy ő rendezte.
Nuevo Diario: Beszélik, hogy ez a két film és a nemzeti mozi többi filmje a sikerhez vezető út egyéb lehetőségeit nyitják meg.
Naty: Azt mondják, sokat dolgozom; mi felfedezettei vagyunk az argentinok ízlésének, az itteni mozik számára és a számok kimutatták, hogy Hollywood több ezer termében emberek kíváncsiak erre.
Nuevo Diario: A Wakoldának az előzetes kiválasztása implikál egyfajta elköteleződést?
Naty: A díjak hízelgőek ahhoz a munkához, amelyet sokkal korábban kezdtem el. Mi azt csináltuk, amit látni a kultúránkból. A Wakoldának az útja az Oscarra a mi kollégáink kedveskedése felénk, meglátjuk, ha túljutunk mindkét szakaszon és ha Argentínának a képviseltje lesz. Mindenesetre az út előtte áll, hogy végigmenjen rajta. Továbbra is folytatni fogom a filmkészítést és a jó dolgokat.
Nuevo Diario: Mikor kezdődnek meg Juana Azurduy filmjének a felvételei?
Naty: Úgy gondolom, hogy készen állnak hozzá az előkészületek 2014 közepére. Még van teendő a forgatás előtt, és a forgatókönyvet is be kell fejezni.
Nuevo Diario: Milyen egyéb terveid vannak az év végéig?
Naty: Mi most minden erőnkkel forgatjuk Suarral a komédiánkat, mert decemberben énekelni megyek Oroszországba, ahol nagy érdeklődés van a zenémre, így néhány koncertet tervezek. Oroszország olyan, mint az én második otthonom.

* Abuelas de Plaza de Mayo egy civilszervezet, amelynek az a célja, hogy az argentin katonai diktatúra idején elrabolt gyermekek térjenek vissza a családjaikhoz. 2012 októberéig 107 gyermek jutott vissza a családjához.

forrás: nuevodiarioweb.com.ar; wikipedia